"Ezen az ünnepen a 35 éves Kézműves Alapítvány kuratóriuma nevében is tisztelettel és szeretettel köszöntöm a 40 éves Újkerti Kézimunka Kör minden tagját és a kedves vendégeket.

Amikor néhány nappal ezelőtt az éjszaka csendjében visszagondoltam e közösség elmúlt 40 évére, mint a filmkockák peregtek előttem a közösen megélt események: Medgyessy Károlyné Ida nénivel az első beszélgetések a szakkör létrehozásáról, az első évek formálódó csoportja, az első munkák hozta örömök, később az önálló kiállítások, az évről évre szebb és igényesebb alkotások. De nagy élmény volt a "Nagyanyáink kézimunkái" című kiállítás anyagának összegyűjtése, feldolgozása, a hatalmas rekonstrukciós munka, ami egyik legnagyobb vállalkozása volt a közösségnek.

Ezen a helyen is számos alkalommal láthattuk az új termést, illetve az aulában divatbemutatóval egybekötött kiállítás megnyitókat. Később bővült a kör, a város és az ország számos kiállító helyén bemutatkoztak. (Pl.: a Könyvtárban, a DOTE Galéria, Józsai Közösségi Ház, Tímárház, Nagytemplom tereiben), sőt külföldön is találkozhattak a korábban Csipkevarró Kör nevű közösség alkotásaival.

De előidéződtek bennem azok az örömteli percek is, amikor egy-egy különösen szép munka elkészülte után bekopogtattak hozzám, hogy megmutassák, hogy az elsők között láthassam, hogy együtt örülhessünk azoknak. Jól emlékszem a Lengyel Mihályné Eszter néni – aki a csoport igazi tanítómestere volt - az ő általa készített Debrecen címerre vagy a Lipcseiné Marika csodálatos, lehelet finom kézimunkáira.

Ezeken az emékkockákon megjelennek a vidám ünnepi alkalmak, az egymás név és születésnapjának közös megünneplése, amikor a terített asztalra mindenki hozott valami finomat.

Az elmúlt 40 év alatt több mint 1000 alkalommal tartottak itt az Újkerti Közösségi Házban foglalkozást, amikor a kör vezetőjétől vagy egymástól vagy meghívott szakembertől tanulták az új és új mintákat, technikákat s közben megbeszélték a világ történéseit, a család dolgait. De a neves divattervező, Vámos Magda is vendégük volt, akivel eszmecserét folytathattak a csipke öltözékeken való megjelenítéséről.

Az 1990-es évek végétől sok dicsőséget hoztak városunknak, hiszen rendszeresen részt vettek a kiskunhalasi nemzetközi, illetve világkiállításokon, ahol komoly elismerésben (1 - 2 és 3. díjban) részesültek a kör tagjai. Köztük Lipcsei Lászlóné, Lengyel Mihályné és Kriston Istvánné.

A csipke mellett mindig foglalkoztak más kézimunkákkal is, de az első, mintegy 30 évben a domináns a csipkevarrás volt.

Jóérzéssel tölt el, hogy a kezdetektől figyelemmel kísérhettem e közösség tevékenységét. Intenzívebben persze az első 20-25 évét. Köszönöm a személyes élményeket, köszönöm, hogy sok kiváló alkotót ismerhettem meg, köszönöm az együtt töltött szép ünnepi pillanatokat, a barátságokat és örülök, hogy most is itt lehetek.

Befejezésül a Kézműves Alapítvány elismerő oklevelét és a 40 szál rózsát szeretném átadni a szakkör vezetőjének. A kuratórium nevében is kívánok további tartalmas alkotó éveket és sok szép közösségi élményt."